Jedinǯí mektǘp nah TARANTA – BABU

(Ποίηση)

Znom
ad beš – altý nagóre ti so ne
na ráfovete naredény faf tvóto glávo
katagá zatvóreny šüšé
rábaty za pýtanje...
Če i da ‘tam "izučén" si pak
kólkoto i adín
profesór faf hükümétskoso...
Ta akú to pópytom
i da ti réčem:
– "Kózomse
navartǽtana dlegá kózina
akú akápe·
Ad dvéne pópky na úmetana
katagá dve stólby svéška žóno prǽsno varví
akú so presečé·
I partakálevese
kákna pa annó míčko slónce agá gásne
na véjkyne akú izsóhnot·
Sas kókalænyne nógy kytlýkon
katagá adín ‘túzešnyj kral
akú paminé prez nášoso zéme·
ty kaná še práviš?"

Víkaš mi ty móne:
– "Kákta adín jásan véčer
agá zǿme da so bélnava
kápko pa kápko mi líceso izbelǽva,
kápko pa kápko pabledǽvom..."

I víkaš mi:
– "Kak móža da pýta badín annó Afrikánko itazí?
Kytlýkot nu je ølǘmot
bollúkot nu je drágoto..."

Alá kakvó je to začúdeno TARANTA–BABU
vrit na ízvrat isazí itúzi!
Da so zbórkaš anná dünjá,
ad bollúka da mrøt,
faf kytlýka da žyvót.
Prez krájjeso bólni, katagá gládny vólkove
insán abigrávot
dépyse zaklǘčeny
dépyse pólny čeníco...
Stanovése
kopríneno plátno da nastélet
póte ad zemǿso da slónceno.
Pak insános bósi
insános císti garópali...
Da ‘tam izvrátena
anná dünjá isázi itúzi,
rýbyse kahvǿ da pijót
dečjása prǽsno da némot.
Insánase slámo da hránet
svinjése kumpíre...


Ναζίμ Χικμέτ
Απόδοση: Ριτβάν Καρα – Χότζα